Az egyes mért értékek magyarázata

Pontok (kifejezetten a Mindfield által kifejlesztett)

A Mindfield alkalmazáshoz saját pontozási rendszert fejlesztettünk ki. Ez az általunk kifejlesztett pontszám arra szolgál, hogy egyetlen számmal megmutassa, mennyire jó a pulzusvariabilitásod.

Egyszerűen fogalmazva, minél jobb a pulzusszám-variabilitása, annál magasabb ez a pontszám.

Részletesen: A pontszám a görbe szabályosságának (százalékban) és az amplitúdónak (abszolút érték) az összege, osztva az eSense Pulse (amely 200 ms-onként továbbítja az utolsó mért értékeket Bluetooth®-on keresztül) adatainak sebességével, plusz az előző pontszámmal.

Ezért:

Ahol a pontok és a _pontok0 közötti időintervallum mindössze egyenként 200 ms. Ha EqualityPercent < 90 akkor:

Így különösen az azonos időtartamú mérések jól összehasonlíthatók (ha például a beállításokban mindig 10 percet állít be mérési időtartamnak), mert a görbe nagyobb szabályossága és/vagy nagyobb amplitúdó, de azonos idő magasabb értéket eredményez.

Egyenletesség(kifejezetten a Mindfield által kifejlesztett)

Az egyenletességet is felvettük egy másik mérési értékként. Ezt szintén egy általunk kifejlesztett képlet rögzíti, és (legalább 5 perces mérési időtartamtól) a mérés után színesben jelenik meg az áttekintésben:

Figyelem: Az egyenletesség színezése nem 100%-ban egyezik meg a kördiagramon látható színeloszlással, mivel ezeket különböző módon rögzítjük.

Az oszcilloszkóp háttérszínezéséhez egy 20 másodperces időintervallumot veszünk, és meghatározzuk, hogy melyik egyenletességi érték fordul ott szín tekintetében a leggyakrabban elő.

A kördiagram viszont a teljes munkamenet összes numerikus egyenletességi értékét felhasználja, és ezek százalékos arányát veszi piros, sárga, narancssárga és zöld színben.

Általános HRV-mérések

Az összes mért érték bevezetéseként röviden szeretnénk felhívni a figyelmet arra, hogy az RR és az NN kifejezések ugyanazt jelentik, de a tudományban és a szakirodalomban gyakran felváltva használják őket. Az RR vagy NN intervallum a két szívverés közötti távolság, milliszekundumban mérve.

Egyszerűen fogalmazva, a lehető legnagyobb variabilitásra edzünk ezen intervallumok között. Ennek a távolsági adatnak az elemzése különböző paraméterekkel lehetséges, amelyekből különböző következtetéseket lehet levonni az idegrendszered állapotáról.

Időalapú mért értékek

SDNN
(„Standard Deviation of the NN Interval”) az RR-intervallumok szórása. Egyszerűen fogalmazva, hogy az intervallumok átlagosan mennyire térnek el az összes intervallum átlagától. Tegyük fel, hogy van egy 68ms érték. Ez azt jelenti, hogy átlagosan egy szívverés 68ms-mal tér el a következő szívveréstől, azaz egy szívverés 68ms után követi az előzőt. Minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb az általános pulzusvariabilitásod, ez azt jelenti: annál jobban tud a szervezeted alkalmazkodni a változásokhoz és alkalmazkodni. Azt is láthatod, hogy a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer mennyire jól működik együtt.

AzRMSDD
(„Root Mean Square of Successive Differences”) az egyik legfontosabb paraméter, amely a paraszimpatikus idegrendszer aktivitásáról nyújt információt. A szívverés rövid távú változékonyságát írja le, azt, hogy a szívverés mennyire változik egyik szívdobbanásról a másikra. Az RMSSD értéket a következőképpen számítják ki: Az egyes egymást követő RR-intervallumok időbeli különbségét megszorozzuk önmagával, hogy csak pozitív értékeket kapjunk. Ezeket a közbenső értékeket összegezzük, és elosztjuk az RR-intervallum-különbségek számával, hogy megkapjuk az átlagértéket. A négyzetgyököt e négyzetelt különbségek átlagából vesszük. Az RMSDD-t gyakran nevezik a szervezet helyreállítási képességének értékének vagy az idegrendszer „fékjének”. Minél nagyobb ez a szám, annál jobb.

NN50
Az egymástól 50 ms-nál nagyobb távolságra lévő RR-intervallum-párok száma. Minél nagyobb ez a szám, annál jobb. Azonban mindig csak azonos hosszúságú és azonos körülmények között (pl. ülő helyzetben, edzés előtt/után, reggel/este, …) végzett üléseket hasonlítsunk össze

pNN50
Az egymástól 50 ms-nál nagyobb távolságra lévő RR-intervallum párok százalékos aránya. Minél nagyobb ez a szám, annál jobb. Azonban mindig azonos hosszúságú és azonos körülmények között (pl. ülő helyzetben, edzés előtt/után, reggel/este, …) végzett üléseket hasonlítson össze

Átlagos RR
Az átlagos RR (más néven RR-intervallum vagy NN-intervallum) a két szívverés közötti átlagos távolság. Ez tehát a pulzusszám reciproka.

Hogy ráérezzen erre az értékre, gondoljon csak a következő 3 példára: Ha az Ön nyugalmi pulzusszáma 60 ütés/perc, az átlagos RR pontosan 1000ms vagy egy másodperc (mivel 1 ütés/mp). Ha könnyű vagy közepes fizikai megterhelést végzel, és eléred a 120 ütés/perc értéket, akkor az RR 500ms vagy fél másodperc (mivel 2 ütés/mp). Ha nagyon erősen megerőlteti magát, és a pulzusát 180 ütés/perc értékre kell emelnie, az RR 333ms vagy a másodperc egyharmada (mivel 3 ütés/mp). Ennek az értéknek nincs jobb vagy rosszabb, a nagyobb vagy a kisebb. Legfeljebb minél nagyobb ez az érték nyugalmi állapotban, annál lassabb a nyugalmi pulzusod, ami például az állóképességi sportolóknál a fittség és az erős szívizom jele.

Stresszindex
A pontos képlet: Stresszindex (SI) =AMo / 2Mo x MxDMn. Ahol AMo a modális érték amplitúdója, és az összes többi RR-intervallumhoz viszonyított százalékos értéket jelenti. Mo (a képletben 2Mo) a legtöbbet mért RR-intervallum időtartamának modális értéke. MxDMn a variabilitási tartomány, vagy más szóval a legkisebb és legnagyobb mért RR-intervallum közötti különbség. Egyszerűbben fogalmazva, ez a képlet kiszámítja, hogy mennyire alkalmazkodó a szív, vagy hogy milyen magas a pulzusszám-variabilitás. A szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer közötti jó arány 30 és 150 pont közötti mért értékeket ér el. Az 500-1000 pontnál már feltételezzük, hogy az alkalmazkodóképesség korlátozott. Az 1000 pont feletti érték nagy megterhelésre vagy stresszes körülményekre utal. Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy az SI az adott helyzettől függ. Nem mindegy, hogy nyugodtan ülünk vagy fizikailag megerőltetjük magunkat. Azonban elmondható, legalábbis általánosságban, hogy minél alacsonyabb a stresszindex (SI), annál jobb. Minél merevebbek és kevésbé változóak az RR-intervallumok, annál magasabb a stresszindex.

Frekvencia alapú mérések (alkalmazáson belüli vásárlásként elérhető)

Az időbeli paraméterek mellett frekvencia alapú paramétereket is integráltunk az elemzésbe. Ehhez minden egyes mérés során gyors Fourier-transzformációt végzünk az elejétől a végéig. Az így kapott spektrogramot a mérés során az utolsó dián, tájkép formátumban figyelheti meg.

VLF
(„nagyon alacsony frekvencia”) a HRV a 0,0033 és 0,04 Hz közötti tartományban. A VLF legalább 5 perces méréseket igényel. A VLF abban is különbözik az LF-től és a HF-től, hogy más jellemzőkkel rendelkezik. A VLF frekvenciasávban a változások hosszabb ideig láthatók. A VLF sáv ezért a lassú helyreállítás összetevője.

AzLF
(„alacsony frekvencia”) a HRV a 0,04-0,15 Hz közötti tartományban. Ez körülbelül 10 másodperces tartományban lévő oszcillációkat ragad meg. Itt jól reprezentálódik a szimpatikus idegrendszer aktivitása, és nagyon lassú légzés esetén a felső, 0,15 Hz-es tartományban a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása is. Minél magasabb ez az érték, annál kifejezettebb a szimpatikus idegrendszer aktivitása.

AHF
(„magas frekvencia”) a 0,15 és 0,40 Hz közötti tartományban lévő HRV. Ez körülbelül 2-7 másodperc közötti oszcillációkat foglal magában, ami gyakran magában foglalja a légzésnek a szívverésre gyakorolt hatását (RSA = respiratorikus szinusz aritmia). Ez is egyértelműen mutatja a paraszimpatikus idegrendszer aktivitását. Minél nagyobb ez az érték, egyenletes, nyugodt légzés mellett, annál kifejezettebb a paraszimpatikus idegrendszer aktivitása.

LF/HF arány
(„LF/HF Ratio”) az alacsony frekvenciasávban (Low Frequency) lévő HRV és a magas frekvenciasávban (High Frequency) lévő HRV aránya. Így fejezi ki a szimpatovagális egyensúlyt. Mivel az LF sáv a szimpatikus idegrendszerre, a HF sáv pedig a paraszimpatikus idegrendszerre vezethető vissza, az LF/HF arány lehetővé teszi, hogy következtetéseket vonjunk le a szimpatikus vagy paraszimpatikus idegrendszer esetleges dominanciájára vonatkozóan. Ha az LF/HF arány magas, az a szimpatikus idegrendszer dominanciájára utal. Ez tipikusan a „harcolj vagy menekülj” viselkedés során fordul elő. Az alacsony LF/HF arány a paraszimpatikus idegrendszer dominanciáját jelzi. Ez a relaxáció és a harmonikus viselkedés jele.